“Marika, ezen a floppy lemezen van két szerződés, nyomtassa ki legyen szíves!”

Két és fél évtizede még nem volt ritka ez a mondat hazánkban, ma meg 100Gbps-os linkeken kommunikálunk. Az Ethernet technológia 40 éves fennállása és az elkövetkezendő mindössze 5 év áttekintése döbbenetes számokat mutat.

Látható, hogy az a technológia, ami a kezdetekkor a “viszem az anyagot floppyn” problémára nyújtott megoldást, mára olyan területekre is begyűrűzött, amire korábban még nem is számítottunk. Etherneten kommunikálnak a gyártósori robotok, begyűrűzött az előfizetői hálózatokba, hangot továbbít, gépet géppel köt össze, megoldja az okos mérést, de megtaláljuk az Ethernet interfészt már a tartós fogyasztási cikkeinken is. A 10Mbps 1983-as szabványosítását követő mintegy 40 év alatt összesen hat különböző Ethernet átviteli sebesség jelent meg, nevezetesen a 10Mbps, 100Mbps, 1Gbps, 10Gbps, 40Gbps és a 100Gbps. Ha lehet hinni az előrejelzéseknek – és miért ne lehetne, hiszen az igény is megjelent ezért konkrét munkacsoportok dolgoznak rajta – akkor 5-10 éven belül több Ethernet szabvány fog megjelenni, mint a technológia megjelenése óta összesen. Már a 40Gbps esetében is megfigyelhettük, hogy a szokásos sebesség tízszerezés nem lesz örökké. A következő öt évben sokkal inkább a megfogalmazott igényekre szabott sebesség szabványok fognak megjelenni, mint pl. a 802.11ac Wi-Fi hozzáférési pontokat kiszolgáló 2.5 és 5 Gbps, melyek lehetővé teszik a meglévő infrastruktúra használatát vagy a 25 és 40GBASE-T, mely relatíve nagy sebességet tesz lehetővé a szerverek számára költséghatékony réz interfészeken.

A kábel az ma is kábel…

Természetesen ezek a technológiák nem csak interfész szinten jelentenek kihívást. Bár az átviteli sávok többszörözésével (pl. 40 Gbps QSFP: 4 csatorna x 10Gbps, 100 Gbps CFP: 10 csatorna x 10 Gbps) növelhető úgy a sebesség, hogy az egyes csatornákon nem növeljük, azonban ez nem minden modul esetében jelenti azt, hogy maga a fizikai kábelen sem kell növelni a sebességet. Multimódusú kábelek esetében az n x 1 Gbps is “örül” már az OM3 kábeleknek, míg n x 10 Gbps esetében OM4-re van szükségünk értelmes távolságok áthidalásához. A fizikai komponens gyártók rajta vannak az ügyön. A szélessávú multimódusú szálak (WBMMF) alkalmazásával növelhetjük az egy optikai csatornára jutó maximális átvitelt, míg a csatornák számát un. többszálas optikai csatlakozókkal tudjuk növelni. Rézkábelek esetében még nagyobb a kihívás, hiszen itt nem szeretjük a link aggregálást annyira, így egy csatorna használata esetén jöhet a Cat6a (10 Gbps) vagy a Cat8 (40 Gbps).

És mit hoz a jövő?

Az Ethernet Alliance 2015-ös Ethernet Roadmap kilátásai szerint már a Terrabit Ethernet sincs túl messze. 16 db 25 Gbps-os csatorna összefogásával tervezik elérni a 400 Gbps-os Ethernet sebességet CDFP modulok alkalmazásával. Hasonló elven, a még nem létező 50 Gbps négyszerese lesz a 200 Gbps. Ahogyan nő az egy csatornán átvihető maximális sávszélesség, úgy növekedhet ezzel arányosan a többsávos átvitel elérhető maximuma is. Így lesz a 10 x 100 Gbps alkalmazásával elérhető az első terrabites átviteli szabvány, majd ugyanígy tovább az 1.6 Tbps vagy akár a 6.4 Tbps.

 

Print Friendly, PDF & Email
Ha hasznosnak találod a bejegyzést segíts másokat, hogy értesüljenek róla.