Mi is ez pontosan? Hol van? Mire való? Néhány alapvető kérdést úgy érzem kellene tisztázni ezzel a fogalommal kapcsolatban.

Néhány évtizeddel ezelőtt a strukturált kábelezés “fix” része az un. basic link volt, mely a patch paneltől egészen a fali csatlakozóig tartott, maximális megengedett hossza (TIA-568 szerint) 90m volt. Az aktív eszközök patch kábeleivel kiegészítve kapjuk a Channel-t, mely 100m-es maximális hosszal rendelkezhet. Fontos betartanunk a hosszakat mind a patch kábel (összesen max. 10m), mind a falikábel (max. 90m) esetében, ugyanis ezek beiktatásos csillapítása lényegesen eltér egymástól (a patch kábelé jóval nagyobb).

A Channel tartalmazhat egy további patch panelt a hálózati aktív eszközök oldalán, melyet cross-connect-nek hívunk. Ez a megoldás nagy mértékű flexibilitást és ezzel együtt biztonságot is eredményezett a rack szekrények felőli oldalon.

 

De ezzel nem ért véget a változások kora, ugyan ezt a flexibilitást szeretnénk elérni a kábelezési rendszer másik oldalán is. Ezt teszi lehetővé a (szabványokban is megfogalmazott) konszolidációs pont. Csak egy rövid megjegyzés: innentől hívjuk a Basic Linket Permanent Linknek.

Nézzük talán először is a definíciót: A location for interconnection between horizontal cables extending from building pathways and horizontal cables extending into furniture pathways.

Tehát ez egy olyan csatlakozási pontot jelöl a strukturált kábelezés esetén, amely a horizontális kábelezési részen helyezkedik el, valahol a patch panel és a végpont között. Kiképzését tekintve az egyik oldalról IDC, míg a másikról IDC vagy RJ-45 csatlakozással bír. Funkcionálisan nem része az adminisztrációnak, tehát a végpontok kiosztását itt nem módosíthatjuk, erre a feladatra megmarad a patch panel.

Hogy mire is jó ez? Pl. egy irodaház komplexumban a tulajdonos kiépíti a strukturált kábelezést a rack szekrények és pl. a padlóban, álmennyezetben vagy tartóoszlopokon elhelyezett konszolidációs pontokig, a bérlő viszont saját igényei szerint berendezve az irodát, “folytatja” a kábelezést az íróasztalokig. Több előnye is van ennek a megoldásnak:

1.) Az épület kivitelezésekor még nem kell pontosan meghatároznunk az egyes területek pontos funkcióit.

2.) Nagyfokú rugalmasságot ad ez a megoldás a későbbiekben, hiszen a munkafolyamatok megváltozásával változhat egy-egy helység berendezése, amit a hálózat is könnyedén le tud követni.

3.) Többfunkciós helységek jöhetnek így létre. Pl. egy iroda helység, amelyet bizonyos időszakokban kiürítve konferencia teremmé változtatnak.

4.) Nagy mértékben gyorsítja a felhasználói oldal kábelezési idejét.

Nyilván hátránya is van a technológiának, pl. az összességében több időt igénylő kivitelezés, a magasabb beruházási költség vagy a nagyobb odafigyelést igénylő dokumentálás.

Tervezés szempontjából lényeges, hogy a csatlakozók áthallása miatt a TIA-568-C.2 minimálisan 5m távolságot ír elő a konszolidációs pont és a fali csatlakozó között. Az Annex J kiegészítésében pedig a kábelezés másik végére, a patch panel és a konszolidációs pont közé is javasol egy minimális távolságot, ami 15m. Ez utóbbi csak ajánlás, nem szabvány, ezért minden esetben érdemes konzultálni a rendszer szállítójával, hogy van-e valami speciális igény.

 

Print Friendly, PDF & Email
Ha hasznosnak találod a bejegyzést segíts másokat, hogy értesüljenek róla.