A kezdetekkor az optikai kábelek alkalmazása inkább a nagy távolságú összeköttetések esetében terjedt el. Majd jöttek az adatközpontok, a LAN-ok és ki tudja, meddig kell várni, hogy a kliens eszközök is üvegen lógjanak. A távközlési szakik 15-10 éves tapasztalattal könnyedén beszélnek az optikáról, azonban tudomásul kell venni, hogy mindenkinek ismernie kell az alapokat, aki hálózattal foglalkozik. Olyan alapokat például, hogy mikor/mire használjunk OTDR-t, vagy csillapítás mérőt.

Először is tisztázzunk egy tényt. Egy beiktatásos csillapítás mérő soha nem lesz képes OTDR mérésekre és ez fordítva is igaz. Eltérő mérési technológia, de mindkettőnek megvan a maga helye. Nézzük melyek is ezek:

Optikai beiktatásos csillapítás mérő (OLTS: Optical Loss Test Set)

Gyakorlatilag az optikai mérések alapja, de egyben a legfontosabb is, hiszen ezzel tudjuk azt megállapítani, hogy a majdan alkalmazandó aktív eszközök milyen optikai link csillapítást fognak látni az interfészeik között. A különböző optikai alkalmazási szabványok esetében is a hosszon kívül a teljes link csillapítása a mérvadó paraméter. A szabványok „Tier 1” (TIA) vagy „Basic” (ISO) elnevezéssel hivatkoznak a beiktatásos csillapítás mérésre.

Működését tekintve egy stabil optikai fényforrásból és egy detektorból áll, tehát ez egy két oldalas mérés, mely csak akkor végezhető el, ha az optikai szál folytonos.

Mi az, amire nem jó az OLTS? Nem lehet vele hibahelyet keresni (szakadás, nagy csillapítás, nagy reflexió).

OTDR (Optical Time Domain Reflectometer)

Mivel az OLTS segítségével egyetlen paramétert, a teljes optikai link csillapítását kapjuk meg, felmerülhet az igény pl. a szálhossz vagy az egyes optikai komponensek (csatlakozók, kötések, kábel) csillapításának mérésére is. Erre használható az OTDR mérés, mely a szabványokban „Tier 2” (TIA) vagy „Extended” (ISO) néven jelenik meg, mint ajánlott mérési módszer.

Az OTDR mérés egy oldalról elvégezhető, hiszen a műszer a szálba csatolt fény impulzusok visszaverődéséből készít grafikont a teljes szálról, melyen megjelennek a reflektív (pl. csatlakozások, szálvégek) és nem reflektív (pl. fúziós kötések, makrohajlítások, szálszakaszok) események is a távolság függvényében. Tehát segítségével mérhető a szálhossz, mérhető akár egyetlen optikai kötés vagy csatlakoztatás csillapítása, azaz a kivitelezés minősége.

Tudom használni az OTDR műszert a teljes szál beiktatásos csillapításának a mérésére? Ennek a kérdésnek a megválaszolása nem könnyű. Ha használunk előtét és utótét szálakat OTDR mérés alatt, akkor elvileg „mérhető” a szakaszcsillapítás az első és utolsó csatlakozóval együtt. Azonban a jelenlegi szabványok ezt (még) nem fogadják el mint beiktatásos csillapítás.

Összefoglalva…

…mire jó az egyik és mire a másik. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy adott alkalmazás fog-e működni egy optikai összeköttetésen, le kell mérnünk a csillapítását OLTS segítségével (és persze meg kell állapítanunk a hosszát is). Ha azonban a csillapítása nem felel meg, az OLTS nem ad arra vonatkozó információt, hogy miért nem. Ekkor jön az OTDR, amely pontosan megmutatja, hogy a link mely komponense felel a túl magas beiktatásos csillapításért.

Jó optikázást mindenkinek!

 

Print Friendly, PDF & Email
Ha hasznosnak találod a bejegyzést segíts másokat, hogy értesüljenek róla.