A nagy távolságú, távközlési összeköttetések esetében már nagyon régóta használunk hullámhossz osztásos technológiákat a monomódusú optikai szálakon. Elirigyelte ezt a “párhuzamosító” technológiát a multimódusú szál is, melynek eredménye a Szélessávú Multimódusú Szál, azaz a WBMMF. Sorozatunkban ezen technológiába adunk némi betekintést.

Kérdés: Mi a multimódusú szálak története?

Válasz: A multimódusú szálak története egészen a 80-as évekre nyúlik vissza, amikor még nehézkesebb volt a szálak pontos egymáshoz illesztése, így nagy előny volt a relatíve nagynak mondható 62,5 µm-es magátmérő. A monomódusú szálak megjelenése után többször temetni vélték a multimódusú szálakat, azonban az egyszerűbb illesztés, az olcsóbb optikai adók használatának lehetősége (pl. 1300nm-es LED majd a 850nm-es VCSEL), valamint a strukturált rézhálózatokénál nagyobb áthidalható távolság miatt továbbra is népszerű maradt. A nagyobb modulációs sávszélesség érdekében a szálmag átmérője lecsökkent, megjelentek az 50 µm-es magátmérőjű multimódusú szálak. Az átvihető sávszélesség egy adott szál esetében a távolsággal fordítottan arányos, így a sebesség növelés csak új típusú, nagyobb módus sávszélességű szálakkal valósítható meg. Megjelentek az un. lézer optimalizált multimódusú szálak, melyek az 500MHz*km-es OM2-es szálhoz képest már akár 2000MHz*km (OM3) illetve 4700MHz*km (OM4) sávszélességre voltak képesek. A különböző száltípusokról, ezek paramétereiről, illetve az átviteli képességeiről ad összefoglalást ez a táblázat: http://www.struki.hu/szaltipusok/. Azonban a sávszélességnek is vannak határai, a következő lépés a szálak párhuzamosítása, azaz a WDM technológia használata.

A következő részben megnézzük, hogy milyen technológia áll a WBMMF mögött.

 

Print Friendly, PDF & Email
Ha hasznosnak találod a bejegyzést segíts másokat, hogy értesüljenek róla.