A nagy távolságú, távközlési összeköttetések esetében már nagyon régóta használunk hullámhossz osztásos technológiákat a monomódusú optikai szálakon. Elirigyelte ezt a “párhuzamosító” technológiát a multimódusú szál is, melynek eredménye a Szélessávú Multimódusú Szál, azaz a WBMMF. Sorozatunkban ezen technológiába adunk némi betekintést.

Kérdés: Miért van szükségünk a WBMMF-re?

Válasz: A 10 vagy a 25Gbps megjelenéséig a transciever gyártók egyszerűen megnövelték a moduljaik sebességét. Azonban a 40 és a 100G megjelenésével szükségessé vált a párhuzamos átviteli utak alkalmazása, ami a multimódusú átvitelek esetében a szálszámok növekedésével járt. Ez vezetett arra, hogy megjelentek az un. multifiber (MPO) optikai csatlakozók. Pl. egy MPO-12 csatlakozó esetében a 12 számon megvalósítható a 4x10G két irányban, hiszen ehhez összesen 8 szálra van szükség. Ez egy egyszerű megoldás az átviteli sebesség növeléséhez, azonban ennek is vannak korlátai. A sebesség növekedése mellett növekszik az adatközpontokban lévő optikai linkek száma is, ami hatványozott szálszám növekedést eredményez. Pl. 100Gbps átvitele esetén 2×10 szálra (10x10G Tx és 10x10G Rx) van szükség, melyhez vagy egy MPO-24-es csatlakozóra vagy 2db MPO-12-es csatlakozóra van szükség.

WBMMF szálak használatával negyedére csökkenthető a szükséges szálmennyiség, tehát pl. a 40G mindössze egy “hagyományosnak” mondható duplex LC kapcsolatot igényel. Ha 25Gbps-os csatornákat használunk, akkor egy MPO-12-es csatlakozó elegendő 400G átvitelére! Ebből már látszik is a további legnagyobb előnye, mégpedig a kompatibilitása.

Kérdés, hogy szabványos lesz-e és ha igen, mikor a WBMMF? Ezzel foglalkozunk a következő részben.

 

Print Friendly, PDF & Email
Ha hasznosnak találod a bejegyzést segíts másokat, hogy értesüljenek róla.