A hálózatra kapcsolt eszközök (AP-k, IP telefonok, beléptetők, kártyaolvasók, világításvezérlők, automatizálási eszközök, stb.) számának rohamos növekedésével együtt nő az igény a távtáplált eszközökre is. Ezért már 2003-ban megjelent az IEEE 802.3af PoE (Power over Ethernet) szabvány, amely lehetővé teszi, hogy maximum 15.4W (13W jut az eszközhöz) teljesítmény igényig 44V DC tápfeszültséggel lássunk el eszközöket az Ethernet kábelen keresztül. Ez a teljesítmény elegendő volt a legtöbb kisebb étvágyú távtáplálandó eszköz ellátására, mint pl. a vezeték nélküli hozzáférési pontok, különféle szenzorok, valamint IP telefonok és kamerák.

Aztán ahogy terjedt a technológia, egyre inkább kezdték felismerni az előnyeit, és egyre másra jelentek meg azok az eszközök, melyek a tápfeszültséget az Ethernet kábelen keresztül igényelték. Gondoljunk csak bele: nem szükséges külön aljzatot biztosítani, kábelezést kiépíteni vagy AC/DC tápegységet üzembe helyezni. Azonban kezdtek megjelenni azok az eszközök is, amelyeknek nem volt elegendő a 802.3af által nyújtott teljesítmény, ezért 2009-ben az IEEE kidolgozta a 802.3at, vagy más néven a PoE+ szabványt. Ez már képes akár 30W (25.5W az eszköznél) leadására, amellyel az olyan éhesebb eszközök is elláthatóak, mint pl. a távvezérelhető, mozgatható IP kamerák, kijelző panelek vagy a nagysebességű 802.11ac vezeték nélküli AP-k.

10/100Mbps-os rendszerek esetében – ahol az adat az 1,2-3,6 érpárokon megy – kézenfekvő volt, hogy a 4,5-7,8 érpárokat használjuk a tápfeszültség átvitelére. Itt semmiféle leválasztásra nincsen szükség, hiszen két érpárt dedikálunk a távtáplálásra. Nem így van ez a Gigabit Ethernet esetében, ahol a kábel mind a négy érpárját használjuk az adatok továbbítására. Ezeknél a rendszereknél az adatok és a tápfeszültség osztozik az 1,2-3,6 érpárokon, de mivel az adat differenciál módusú a tápfeszültség meg közös módusú jel, a távtáplálandó eszközben egy transzformátorral a tápfeszültséget le tudjuk választani. Azonban ha a kábel-érpár ereinek egyenáramú ellenállása különböző, az a transzformátor szaturációjához vezet, ami zavarni fogja az Ethernet jelátvitelt. Ez bithibákhoz és végeredményben a hálózat lassulásához vagy az adatkapcsolat megszűnéséhez vezethet. Na, ezt nagyon nem szeretnénk.

Az erek egyenáramú ellenállás különbségét általában két jellemző dolog okozhatja. Az egyik a helytelen végződtetés, amikor nem sikerül minden egyes eret teljesen egyformán betűzni az aljzatba. Ezt a megfelelő szerszámok használatával és gyakorlott kivitelezőkkel küszöbölhetjük ki.

A másik gyakori ok a gyenge minőségű strukturált kábel használata, ahol a kábelben lévő rézvezetők fizikai paraméterei (átmérő, koncentrikusság, homogenitás, stb.) meglehetősen gyatrák.

Gyártás során az erek DC ellenállás különbségét (általában) mérik, azonban telepítés utáni mérésre jelenleg elég kevés lehetőség áll rendelkezésünkre. Pedig ne feledjük, hogy pl. egy 802.11ac access point esetében mind a nagyobb teljesítményű távtáplálásra, mind a nagy adatátviteli sebességre szükségünk van ahhoz, hogy valóban élvezhessük az „ac” technológia nyújtotta lehetőségeket.

 

Print Friendly, PDF & Email
Ha hasznosnak találod a bejegyzést segíts másokat, hogy értesüljenek róla.